Vissza az értéktárhoz
Harsányi Lajos (Nagyigmánd, 1883. szept. 29.–Győr, 1959. okt. 3.):római katolikus lelkész, költő, író. Harsányi Lajost elsősorban a 20. századi, modern vallásos költészet jeles képviselőjeként tartjuk számon. A századelő magyar vallásos líráját megújító „triász” tagjai, Harsányi Lajos, Sík Sándor és Mécs László a Nyugat költőitől, főképpen Ady Endre lírájától kaptak bátorítást új költői szemlélet kialakítására, újszerű transcendens látásmódra. A XX. századi magyar vallásos érzésnek egy igehirdető szónok volt az eszmei felszabadítója, Prohászka Ottokár, művészi iránymutatója pedig a modern lélek minden kínját és örömét megszólaltató Ady Endre. Hit és tagadás közt vergődve-viaskodva a legmélyebben élte át magyarság és emberség gyötrő kérdéseit: legfőbb ihletője a nemzeti sorskérdések, a szerelmi élmények mellett a metafizikai élménykör volt. Gyökeresen megújította a költői nyelvet és a költői fejlődés kiindulópontjává tette poézisét. Ady volt a legfőbb irányadó a katolikus lírában hatalmas összefoglaló igénnyel és artisztikus igényességgel alkotó Harsányi Lajos számára is, különösen költői pályájának korai időszakában. Családjuk 1576-ban kapott nemességet és liliomot tartó oroszlános címert. Az élet muzsikája című, második kötetében adys gesztussal említi az egykori „udvarházas” múltat: „Nekem a Baranyában – régen – / volt egy nagy udvarházam”. A költő elődei közt számos kántort, tanítót találunk. Dédapja, Harsányi János „ludimagister”, vagyis kántortanító volt a Veszprém megyei Sur községben, nagyapja, Párkányban segédtanító, majd Banán tanító volt. A költő apja, Harsányi József 1849-ben született. Pozsonyban tanulta ki a szabómesterséget, leszolgálta a katonaidejét és feleségül vette a banai kántortanító „falu-szépleányát”, akinek »szurokfekete haja mellett nefelejcskék szeme volt«. Családjukban tizenkét gyerek született, kilenc fiú és három lány, a hetedik volt Lajos. Harsányi József szabómesterségből nehezen tartotta el családját, majd a szolgabírói hivatalban kapott altiszti munkát. A család Bábolnán élt, apjuk haláláig. Lajos banai nagyapja kántortanító volt, ő tanította írni-olvasni, nála szigorú, vallásos nevelést kapott. Bábolnán folytatta iskoláit. Előbb a budapesti Tavaszmező utcai állami gimnáziumban, majd a győri és esztergomi bencés gimnáziumban tanult, itt Prohászka Ottokár, a szentéletű későbbi püspök volt a lelki vezetője, majd a győri papnevelde elvégzése után 1907. június 29-én pappá szentelték. Gyönyörű egyházi pályát adott neki az Isten. Elsőnek gróf Széchenyi Emil családjánál nevelő volt, majd ugyanezt a feladatot végezte Esterházy Miklós herceg családjánál, akikkel hosszabb időt töltött Olaszországban, 1908-ban, közötte káplánként szolgált Rábacsanakon és Szanyban. Áthelyezték ugyancsak káplánnak 1910-ben a győri belvárosi templomba, majd úgyszintén Győrbe, a káptalandombi lelkész és a székesegyház hitszónoka lett 1912-ben. Itt utána 1918-ban sekrestyeigazgató, majd 1921. VIII. 1-vel kinevezték rábapatonai plébánosnak és szentszéki tanácsnoknak. Majd 1929-ben lett táblabíró kanonok, 1939-ben győri javadalmas kanonok és komáromi főesperes. Ugyancsak szép irodalmi karriert futott be: már győri hitszónok korában lapot szerkesztett, a Dunántúli Hírlapot [1918. VII–1920. VII. 8. Betűjegye: H. L. /Egyh. Közl. 1914/]. A szovjet megszállás, majd a kommunista diktatúra évtizedeiben már csak Győrben működött, visszahúzódott, versei kizárólag a katolikus lapokban jelentek meg. Hagyatékában fennmaradt a „Csillagos ég” című szonettkoszorú, melyben az egyház szentjeinek igyekezett méltó emléket állítani. A Petőfi Társaság 1936-ban, majd a Kisfaludy Társaság tagjává választotta, megkapta a „Corvin koszorú” irodalmi díjat is. Harsányi szövegével énekeljük el a szentmiséken a „Hozsanna” énekes imakönyv több énekét. Győrben tért meg a Mennyei Atyjához. Mint látható, igen széles látókörű, érdeklődő ember volt. Magas papi beosztása sem fordította el a hétköznapoktól, „földön járt”, megerősítve ezzel is kapcsolatát híveivel, magyarságát, érdeklődését a színházaktól, a drámáktól, amelyek történéseit nem egyszer versei alanyául választotta. Nagyigmándon, a Szent Mihály Római Katolikus Templom kertjében emlékművet állítottak Harsányi Lajos emlékére.
Verseskötetei:
Új vizeken, 1907.
Az élet muzsikája, 1909.
A Napkirály rokona , 1911.
Hagia Sophia, Budapest, 1913.
„O beata Ungheria”.Budapest, 1916.
Az óra egyet üt. Budapest, 1917.
Toronyzene, 1917.
A boldog költő, 1926.
De profundis, 1927.
Mi Cha Él? 1933.
A nem porladó kezű király, 1933.
Harsányi Lajos válogatott költeményei, Budapest, 1935.
Holdtölte, 1938.
Esteli körmenet, 1942.
Harsányi Lajos összes versei, 1943.
Toronyzene, válogatás, 1969.
Fegyverletétel hátrahagyott versek, Budapest, 1992.
Regényei, elbeszélései:
A halálfejű pille, 1915. [Családi regénytár 90.]
Legendák. Erdős Renéevel és Sík Sándorral. Győr, 1916.
A Szent Asszony [Szent Erzsébet életregénye]
Az elragadott herceg [Szent Imre regénye] Budapest, 1930.
A nem porladó kezű király, Budapest, 1934.
Zúgó Márton, 1937.
Fejjel nagyobb mindenkinél, 1940.
Égi és földi szerelem, Budapest, 1941.
Egyéb művei:
Diadalmas halál. Opera. 2 felvonás [Demény Dezső zenéjével] 1910.
A gyermek Jézus Flandriában. Műfordítás, irta Felix Timmermanns, 1920.
Szent Imre emlékkönyv. Szerkesztette Tordai Ányossal. 1930.
A szervita szerzetesrend hét szent alapítója és új oltárképe, 1930.
Doktor Orbis. Dráma,1947.
2023-05-23
Harsányi Lajos
Harsányi Lajos (Nagyigmánd, 1883. szept. 29.–Győr, 1959. okt. 3.):római katolikus lelkész, költő, író. Harsányi Lajost elsősorban a 20. századi, modern vallásos költészet jeles képviselőjeként tartjuk számon. A századelő magyar vallásos líráját megújító „triász” tagjai, Harsányi Lajos, Sík Sándor és Mécs László a Nyugat költőitől, főképpen Ady Endre lírájától kaptak bátorítást új költői szemlélet kialakítására, újszerű transcendens látásmódra. A XX. századi magyar vallásos érzésnek egy igehirdető szónok volt az eszmei felszabadítója, Prohászka Ottokár, művészi iránymutatója pedig a modern lélek minden kínját és örömét megszólaltató Ady Endre. Hit és tagadás közt vergődve-viaskodva a legmélyebben élte át magyarság és emberség gyötrő kérdéseit: legfőbb ihletője a nemzeti sorskérdések, a szerelmi élmények mellett a metafizikai élménykör volt. Gyökeresen megújította a költői nyelvet és a költői fejlődés kiindulópontjává tette poézisét. Ady volt a legfőbb irányadó a katolikus lírában hatalmas összefoglaló igénnyel és artisztikus igényességgel alkotó Harsányi Lajos számára is, különösen költői pályájának korai időszakában. Családjuk 1576-ban kapott nemességet és liliomot tartó oroszlános címert. Az élet muzsikája című, második kötetében adys gesztussal említi az egykori „udvarházas” múltat: „Nekem a Baranyában – régen – / volt egy nagy udvarházam”. A költő elődei közt számos kántort, tanítót találunk. Dédapja, Harsányi János „ludimagister”, vagyis kántortanító volt a Veszprém megyei Sur községben, nagyapja, Párkányban segédtanító, majd Banán tanító volt. A költő apja, Harsányi József 1849-ben született. Pozsonyban tanulta ki a szabómesterséget, leszolgálta a katonaidejét és feleségül vette a banai kántortanító „falu-szépleányát”, akinek »szurokfekete haja mellett nefelejcskék szeme volt«. Családjukban tizenkét gyerek született, kilenc fiú és három lány, a hetedik volt Lajos. Harsányi József szabómesterségből nehezen tartotta el családját, majd a szolgabírói hivatalban kapott altiszti munkát. A család Bábolnán élt, apjuk haláláig. Lajos banai nagyapja kántortanító volt, ő tanította írni-olvasni, nála szigorú, vallásos nevelést kapott. Bábolnán folytatta iskoláit. Előbb a budapesti Tavaszmező utcai állami gimnáziumban, majd a győri és esztergomi bencés gimnáziumban tanult, itt Prohászka Ottokár, a szentéletű későbbi püspök volt a lelki vezetője, majd a győri papnevelde elvégzése után 1907. június 29-én pappá szentelték. Gyönyörű egyházi pályát adott neki az Isten. Elsőnek gróf Széchenyi Emil családjánál nevelő volt, majd ugyanezt a feladatot végezte Esterházy Miklós herceg családjánál, akikkel hosszabb időt töltött Olaszországban, 1908-ban, közötte káplánként szolgált Rábacsanakon és Szanyban. Áthelyezték ugyancsak káplánnak 1910-ben a győri belvárosi templomba, majd úgyszintén Győrbe, a káptalandombi lelkész és a székesegyház hitszónoka lett 1912-ben. Itt utána 1918-ban sekrestyeigazgató, majd 1921. VIII. 1-vel kinevezték rábapatonai plébánosnak és szentszéki tanácsnoknak. Majd 1929-ben lett táblabíró kanonok, 1939-ben győri javadalmas kanonok és komáromi főesperes. Ugyancsak szép irodalmi karriert futott be: már győri hitszónok korában lapot szerkesztett, a Dunántúli Hírlapot [1918. VII–1920. VII. 8. Betűjegye: H. L. /Egyh. Közl. 1914/]. A szovjet megszállás, majd a kommunista diktatúra évtizedeiben már csak Győrben működött, visszahúzódott, versei kizárólag a katolikus lapokban jelentek meg. Hagyatékában fennmaradt a „Csillagos ég” című szonettkoszorú, melyben az egyház szentjeinek igyekezett méltó emléket állítani. A Petőfi Társaság 1936-ban, majd a Kisfaludy Társaság tagjává választotta, megkapta a „Corvin koszorú” irodalmi díjat is. Harsányi szövegével énekeljük el a szentmiséken a „Hozsanna” énekes imakönyv több énekét. Győrben tért meg a Mennyei Atyjához. Mint látható, igen széles látókörű, érdeklődő ember volt. Magas papi beosztása sem fordította el a hétköznapoktól, „földön járt”, megerősítve ezzel is kapcsolatát híveivel, magyarságát, érdeklődését a színházaktól, a drámáktól, amelyek történéseit nem egyszer versei alanyául választotta. Nagyigmándon, a Szent Mihály Római Katolikus Templom kertjében emlékművet állítottak Harsányi Lajos emlékére.
Verseskötetei:
Új vizeken, 1907.
Az élet muzsikája, 1909.
A Napkirály rokona , 1911.
Hagia Sophia, Budapest, 1913.
„O beata Ungheria”.Budapest, 1916.
Az óra egyet üt. Budapest, 1917.
Toronyzene, 1917.
A boldog költő, 1926.
De profundis, 1927.
Mi Cha Él? 1933.
A nem porladó kezű király, 1933.
Harsányi Lajos válogatott költeményei, Budapest, 1935.
Holdtölte, 1938.
Esteli körmenet, 1942.
Harsányi Lajos összes versei, 1943.
Toronyzene, válogatás, 1969.
Fegyverletétel hátrahagyott versek, Budapest, 1992.
Regényei, elbeszélései:
A halálfejű pille, 1915. [Családi regénytár 90.]
Legendák. Erdős Renéevel és Sík Sándorral. Győr, 1916.
A Szent Asszony [Szent Erzsébet életregénye]
Az elragadott herceg [Szent Imre regénye] Budapest, 1930.
A nem porladó kezű király, Budapest, 1934.
Zúgó Márton, 1937.
Fejjel nagyobb mindenkinél, 1940.
Égi és földi szerelem, Budapest, 1941.
Egyéb művei:
Diadalmas halál. Opera. 2 felvonás [Demény Dezső zenéjével] 1910.
A gyermek Jézus Flandriában. Műfordítás, irta Felix Timmermanns, 1920.
Szent Imre emlékkönyv. Szerkesztette Tordai Ányossal. 1930.
A szervita szerzetesrend hét szent alapítója és új oltárképe, 1930.
Doktor Orbis. Dráma,1947.
